Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A felfekvésről

A FELFEKVÉSRŐL

Sajnos világméretű és egyre inkább növekvő probléma a társadalom elöregedése, ezért mára már mindennapos feladattá vált a családokban az idős, mozgásképtelen családtagok gondozása és az ezzel járó speciális igényekhez történő alkalmazkodás is – többek között – a felfekvés megelőzése. De természetesen egy váratlan baleset, vagy tartósabb ágyhoz kötött állapot nem csak az idősebb generációnál következhet be, így korosztálytól függetlenül fontos feladat a betegek szakszerű ápolása, otthoni, illetve intézményi gondozása.

A felfekvés, más néven nyomási fekély, vagy decubitus: tartós nyomás, nyíróerő, súrlódás, vagy ezek kombinációja által okozott szövetelhalás, illetve a bőr és a bőr alatti szövet lokális sérülése.

Miről lehet a kezdődő decubitust felismerni?

A felfekvésnek négy jól elkülöníthető fázisa ismeretes.

 

1. fázis
A bőrpír megjelenése, amely ujjnyomásra eltűnik, majd kis idő elteltével ismét megjelenik. A bőr meleg tapintású, elvékonyodott, sérülékeny, a beteg fájdalomról panaszkodik. Sötétebb bőrű személyek esetén a bőr elszíneződése, melegedése, ödémája, megkeményedése jelzésként fogható fel.

2. fázis
Részleges hámhiány a bőr felületén, -alatt vagy mindkettőben. A bőr forró és hámhiányos, ezért ez a terület nagy fájdalmat okoz. A fekély felületi és klinikai szempontból horzsolásnak vagy hólyagnak tekinthető. Ebben a stádiumban a felfekvés még eredményesen gyógyítható, és ezáltal elkerülhető a mély, fekélyes decubitus kialakulása. Ha azonban nem történik eredményes beavatkozás, a betegség rövid időn belül a nehezen gyógyítható harmadik fázisba lép.

3. fázis
A harmadik fázisban teljes vastagságú hámhiány jelentkezik. Nagy mennyiségű bőrveszteség, elhalás történik és a bőr már nem látható, az alatta lévő szövetek is károsodnak vagy elhalnak, amely a izomhártyáig is elterjedhet, de azon még nem jut keresztül. A fekély klinikai jellegzetessége a sebszélek aláterjedtsége, kráter, vagy üreg képződése. Ha egy fertőzés bekövetkezik, a beteg terület gyulladással, az addiginál erősebb fájdalommal reagál, a seb terjedni kezd és fokozottabb váladékozás indul meg. A decubitus fertőződése esetén az orvos általában antibiotikumos kezelést ír elő.

4. fázis
Ebben a fázisban már teljes bőrhiány van, mélyre terjedő roncsolódással, szövetelhalással, amely magába foglalhatja az adott terület ín, izom-, és csontszövetének sérülését, roncsolódását, illetve elhalását is. A felfekvés ezen stádiumában már a csontszövetek láthatóvá válnak. A súlyos felfekvés nyílt sebbel jár, ezért mindent el kell követni a befertőződése ellen, amely nemcsak a sebgyógyulást gátolja, de hatására bizonyos kórokozók súlyosabb bajt is okozhatnak.

Fontos a megfelelő vérkeringés fenntartása. Ez elsősorban nyomásmentesítéssel érhető el, de jelentősen fokozható a bőr vérellátása forgatással, mozgatással, az ágyban végezhető tornával és masszázzsal, illetve a veszélyeztetett területek rendszeres kezelésével.

A nyomási fekélyek megelőzésében és kezelésében a gyógynövényeknek kiegészítő szerepe lehet, ennek megfelelően foglal állást a decubitus rizikófelméréssel, prevenciójával és kezelésével kapcsolatos hazai szakmai protokoll is.

A felfekvés megelőzésről további információt itt talál.